Neuropsychopharmacologia Hungarica

2012. június, XIV. évfolyam, 2. szám [translated version]

Összefoglaló közlemény

Az Európai Pszichiátriai Szövetség (European Psychiatric Association, EPA) úmutatója az öngyilkosság kezelésére és megelőzésére

Danuta Wasserman1, Zoltan Rihmer2, Dan Rujescu3, Marco Sarchiapone4, Marcus Sokolowski1, David Titelman1, Gil Zalsman5,6, Zvi Zemishlany5 és Vladimir Carli1
1 The National Centre for Suicide Research and Prevention of Mental Ill-Health (NASP), Karolinska Institutet, Stockholm
2 Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztály, Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb, Budapest
3 Ludwig Maximilians University, München
4 Department of Health Sciences, University of Molise, Campobasso
5 Geha Mental Health Centre, Sackler Faculty of Medicine, Tel Aviv University, Tel Aviv
6 Division of Molecular Imaging and Neuropathology, Psychiatry Department, Columbia University, New York

Az öngyilkosság fontos népegészségügyi problémát jelent a WHO európai régiójában, ami évente 150 000 halált okoz. Szuicid krízis: Azonnal meg kell kezdeni az akut beavatkozást annak érdekében, hogy a beteget életben tartsuk. Diagnózis: Az öngyilkosságot elkövetők 90%-a esetében a háttérben pszichiátriai zavar húzódik meg. Magas az öngyilkosság és a depresz-szió, szorongás, szerabúzus, és személyiségzavarok komorbiditása. Az öngyilkosság sikeres megelőzése érdekében elengedhetetlen a háttérben álló betegség megfelelő diagnózisa és kezelése. Kezelés: A rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztják a farmakológiai kezelés és a kognitív viselkedésterápia hatékonyságát az öngyilkosság megelőzésében. Vannak más ígéretes pszichológiai kezelések is, azonban a rendelkezésre álló bizonyíték jelenleg ezek esetében még nem elégséges. A vizsgálatok eredményei szerint az antidepresszívum-kezelés depressziós betegek esetében csökkenti az öngyilkosság kockázatát. Azonban az antidepresszívumokkal kezelt depressziós betegek esetében a kezelés első 10-14 napja során fennáll az öngyilkos viselkedés kockázata, ami gondos megfigyelést tesz szükségessé. Szorongás és inszomnia esetében javasolt az anxiolítikumokkal és altatókkal történő rövidtávú kiegészítő gyógyszerelés. Gyermekek és kamaszok esetében az antidepresszívumokkal történő kezelés csak szakorvos felügyelete mellett végezhető. A hosszútávú lítiumkezelés esetében kimutatták, hogy unipoláris és bipoláris depresszióban szenvedő betegek esetében egyaránt hatékony az öngyilkosság és az öngyilkossági kísérlet megelőzésében. A clozapinkezelés szkizofrén betegek esetében hatékony az öngyilkos viselkedés csökkentésében. Más atípusos antipszichotikumok is ígéretesek, azonban több bizonyítékra van szükség. Kezelő team: Előnyben kell részesíteni a pszichiáterből és egyéb szakemberekből, például pszichológusból, szociális munkásból, foglalkozásterapeutából álló multidiszciplináris kezelő teameket, mivel minden esetben javasolt a farmakológiai, pszichológiai és szociális rehabilitáció kombinációja, különösen krónikusan öngyilkos betegek esetében. Család: Az öngyilkosokat kortól függetlenül mindig motiválni kell a család kezelésbe történő bevonására. Társas támogatás: Javasolt a pszichoszociális kezelés és támogatás, mivel az öngyilkos betegek legnagyobb része problémákkal küzd a kapcsolatok, munka és iskola terén, és jellemző a működőképes társas hálózatok hiánya. Biztonság: A biztonságos otthoni, nyilvános és kórházi környezet, melyben az öngyilkosság eszközei nem hozzáférhetőek, elengedhetetlen stratégia az öngyilkosságmegelőzés során. Valamennyi kezelési opciót, a gyógyszerek felírását és a beteg hazabocsátását a kórházból a benne rejlő kockázat fényében alaposan mérlegelni kell. A személyzet képzése: A háziorvosok képzése hatékony az öngyilkosság megelőzésében. Javítja a depresszió és szorongás kezelését, a nyújtott ellátás színvonalát és az öngyilkossággal szembeni attitűdöket. Folyamatos, etikai és jogi kérdések megvitatását is magában foglaló képzés szükséges a pszichiáterek és más mentális egészségügyi szakemberek számára.

A cikk eredetileg az alábbi formában jelent meg: Wasserman D., Rihmer Z., Rujescu D., Sarchiapone M., Sokolowski M., Titelman D., et al. The European Psychiatric Association (EPA) guidance on suicide treatment and prevention. European Psychiatry 2012;27(2):129-141. doi:10.1016/j.eurpsy.2011.06.003 Copyright © 2011 Elsevier Masson SAS. Minden jog fenntartva. A cikket a kiadó engedélyével közöljük.

(Neuropsychopharmacol Hung 2012; 14(2): 113-136; doi: 10.5706/nph201206004)

Kulcsszavak: öngyilkosság, depresszió, pszichiátriai diagnózis, megelőzés, felismerés, kezelés

DOI: 10.5706/nph201206004

 

Review

The European Psychiatric Association (EPA) guidance on suicide treatment and prevention

Danuta Wasserman1, Zoltan Rihmer2, Dan Rujescu3, Marco Sarchiapone4, Marcus Sokolowski1, David Titelman1, Gil Zalsman5,6, Zvi Zemishlany5 and Vladimir Carli1
1 The National Centre for Suicide Research and Prevention of Mental Ill-Health (NASP), Karolinska Institutet, Stockholm
2 Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztály, Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb, Budapest
3 Ludwig Maximilians University, München
4 Department of Health Sciences, University of Molise, Campobasso
5 Geha Mental Health Centre, Sackler Faculty of Medicine, Tel Aviv University, Tel Aviv
6 Division of Molecular Imaging and Neuropathology, Psychiatry Department, Columbia University, New York

Suicide is a major public health problem in the WHO European Region accounting for over 150,000 deaths per year. Suicidal crisis: Acute intervention should start immediately in order to keep the patient alive. Diagnosis: An underlying psychiatric disorder is present in up to 90% of people who completed suicide. Comorbidity with depression, anxiety, substance abuse and personality disorders is high. In order to achieve successful prevention of suicidality, adequate diagnostic procedures and appropriate treatment for the underlying disorder are essential. Treatment: Existing evidence supports the efficacy of pharmacological treatment and cognitive behavioural therapy (CBT) in preventing suicidal behaviour. Some other psychological treatments are promising, but the supporting evidence is currently insufficient. Studies show that antidepressant treatment decreases the risk for suicidality among depressed patients. However, the risk of suicidal behaviour in depressed patients treated with antidepressants exists during the first 10–14 days of treatment, which requires careful monitoring. Short-term supplementary medication with anxiolytics and hypnotics in the case of anxiety and insomnia is recommended. Treatment with antidepressants of children and adolescents should only be given under supervision of a specialist. Long-term treatment with lithium has been shown to be effective in preventing both suicide and attempted suicide in patients with unipolar and bipolar depression. Treatment with clozapine is effective in reducing suicidal behaviour in patients with schizophrenia. Other atypical antipsychotics are promising but more evidence is required. Treatment team: Multidisciplinary treatment teams including psychiatrist and other professionals such as psychologist, social worker, and occupational therapist are always preferable, as integration of pharmacological, psychological and social rehabilitation is recommended especially for patients with chronic suicidality. Family: The suicidal person independently of age should always be motivated to involve family in the treatment. Social support: Psychosocial treatment and support is recommended, as the majority of suicidal patients have problems with relationships, work, school and lack functioning social networks. Safety: A secure home, public and hospital environment, without access to suicidal means is a necessary strategy in suicide prevention. Each treatment option, prescription of medication and discharge of the patient from hospital should be carefully evaluated against the involved risks. Training of personnel: Training of general practitioners (GPs) is effective in the prevention of suicide. It improves treatment of depression and anxiety, quality of the provided care and attitudes towards suicide. Continuous training including discussions about ethical and legal issues is necessary for psychiatrists and other mental health professionals.

This article was originally published as: Wasserman D., Rihmer Z., Rujescu D., Sarchiapone M., Sokolowski M., Titelman D., et al. The European Psychiatric Association (EPA) guidance on suicide treatment and prevention. European Psychiatry 2012;27(2):129-141. doi:10.1016/j.eurpsy.2011.06.003 Copyright © 2011 Elsevier Masson SAS. All rights reserved. With permission.

(Neuropsychopharmacol Hung 2012; 14(2): 113-136; doi: 10.5706/nph201206004)

Keywords: suicide, depression, psychiatric diagnosis, prevention, identification, treatment

DOI: 10.5706/nph201206004