Neuropsychopharmacologia Hungarica

2012. december, XIV. évfolyam 4. szám [translated version]

Review

The role of general practitioners in prevention of depression-related suicides

Zoltan Rihmer1,2, Peter Dome2 and Xenia Gonda1,3
1
Department of Clinical and Theoretical Mental Health, Semmelweis University, Budapest, Hungary
2 Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University, Budapest, Hungary
3 Department of Pharmacodynamics, Semmelweis University, Budapest, Hungary

Suicide is a ubiquitous phenomenon present in every country, and a function of the constellation of multiple risk and protective factors. The relatively low occurrence of attempted and completed suicide in the general community makes its research and consequentially prediction and prevention difficult, however, suicide events are common among psychiatric patients who contact their general practitioners some weeks or months before their suicidal act. Major depressive episode is the most common current psychiatric diagnosis among suicide victims and attempters (56-87%), and successful acute and long-term treatment of depression significantly reduces the risk of suicidal behaviour even in this high-risk population. The point prevalence of unipolar and bipolar major depressive episode encountered in general practice is more than 10% but unfortunately about half of these cases remain unrecognized, untreated or mistreated. As over half of all suicide victims contact their general practitioners within four weeks before their death, primary care physicians play a key role in suicide prediction and prevention. Several large-scale community studies show that education of general practitioners and other medical professionals on the recognition and appropriate pharmacotherapy of depression, particularly in combination with psycho-social interventions and public education significantly improves identification and treatment of depression and consequentially reduces the rate of completed and attempted suicide in the areas served by trained doctors.

(Neuropsychopharmacol Hung 2012; 14(4): 245-251; doi: 10.5706/nph201212005)

Keywords: depression, General Practitioners, primary care, suicide, suicide attempt, suicide prevention

DOI: 10.5706/nph201212005

 

Összefoglaló közlemény

A depresszióval összefüggő öngyilkosságok megelőzése a háziorvosi gyakorlatban

Rihmer Zoltán1,2, Döme Péter2 és Gonda Xénia1,3
1 Department of Clinical and Theoretical Mental Health, Semmelweis University, Budapest, Hungary
2 Department of Psychiatry and Psychotherapy, Semmelweis University, Budapest, Hungary
3 Department of Pharmacodynamics, Semmelweis University, Budapest, Hungary

Az öngyilkosság a világ valamennyi országában ismert jelenség, melynek rizikóját számos kockázati és védőfaktor együttállása határozza meg. Bár az általános népességben az öngyilkosság és az öngyilkossági kísérlet ritka, ami jelentősen megnehezíti az ezzel kapcsolatos kutatást és így az öngyilkosság előrejelzését és prevencióját is, az öngyilkossági események viszonylag gyakoriak pszichiátriai betegek körében, akik gyakran keresik fel háziorvosukat az öngyilkossági cselekményt megelőző hetekben. Az öngyilkosságot megkísérlők és elkövetők között a major depressziós epizód a leggyakoribb pszichiátriai diagnózis (56-87%), azonban a depresszió sikeres akut és hosszútávú kezelése még e magas rizikójú csoportban is szignifikánsan csökkenti az öngyilkos magatartás kockázatát. Az unipoláris és bipoláris major depresszív epizód pontprevalenciája a háziorvosi gyakorlatban több mint 10%, azonban ezen esetek mintegy fele felismeretlen és kezeletlen marad, vagy nem megfelelően kezelik. Mivel az öngyilkosságot elkövetőknek több mint a fele keresi fel háziorvosát a halálát megelőző négy hét során, a háziorvosok kulcsfontosságú szerepet játszanak a fenyegető öngyilkosság felismerésében és megelőzésében. Számos nagy vizsgálat eredménye igazolja, hogy a háziorvosok és egyéb egészségügyi dolgozók képzése a depresszió felismerésével és megfelelő gyógyszeres kezelésével kapcsolatban, különösen pszichoszociális beavatkozások és közösségi ismeretterjesztés mellett, szignifikánsan javítja a depresszió felismerését és a kezelés hatékonyságát, így csökkentve az öngyilkossági kísérletek és befejezett öngyilkosságok számát a képzésen résztvevő háziorvosok ellátási területén.

(Neuropsychopharmacol Hung 2012; 14(4): 245-251; doi: 10.5706/nph201212005)

Kulcsszavak: depresszió, háziorvosok, háziorvosi ellátás, öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet, szuicid prevenció

DOI: 10.5706/nph201212005